Több fronton támadnak Izrael fiai

Tegnap volt az évi ki tudja hányadik, de állítólag mind közül a legnagyobb hollókoszt-hepaj, amit még anno 2001-ben a Zsidesz vezetett be békés mindennapi életünkbe. De ők véletlenül sem a megszálló zsidók előőrse, ugye? Az is csak a véletlen műve, hogy ők a Likud testvérpártja. Azé a Likudé, amely a zsidók nagy fájdalmáról egy kis gázai bombázással volt kénytelen megemlékezni. Egyem a kis szívüket.

A blog.hu kötődését nem akarom állandóan felemlegetni (nem a faszt nem), de mégis időről-időre meglepődöm én naiv, hogy mennyi filo- és/vagy genoszemitát találni arrafelé. Az egyik legújabb „remekmű” a témában (gyk.: holokamu) itt található. Sokatmondó tény, hogy a blog neve Sárdobáló. Nem tudom, hogy viccesnek szánták-e, de nem az. Sokkal inkább helytálló. Az a csúcs, hogy a calam nevű kommentelőjük kamukauszt-kérdésben egy „nyilván elfogulatlan” cionista zsidó, Novák Attila véleményére hivatkozik.

Azonban a fentieket tegyük félre egy kicsit! Inkább megkérdezem; mi közünk van nekünk a zsidók gyászához? Ha oly’ nagy a fájdalmuk, miért nem megrendülten gyászolnak, ahelyett, hogy vérszomjas fenevadként vicsorognak ránk? Komolyan mondom, hogy leszarnám az egészet, ha a zsidrákok vennének egy-egy mécsest, és meggyújtanák a temetőben, vagy a számtalan emlékművük közelében. De ilyet úgyse fogunk látni, mert valószínűleg soha egyiknek sem veszett oda senkije, csak minket akarnak megbéklyózni az állandó bűntudatébresztéssel.

Tudtukra kell végre adnunk: (ahogy) ők nem kiválasztott nép, (úgy) mi sem vagyunk bűnös nemzet. Ha ezt képtelenek fölfogni, akkor viszont csinálunk nekik egy igazi soát. Nehogy má’ a farok csóválja a kutyát!