Vége?

Nos, úgy tűnik, immár Magyarországon is felszámolták a szólásszabadságot. Átment a Parlamenten a szájkosártörvény, méghozzá annak is kizárólag a zsidók számára kedvező változatban. Mesterházy – ha miniszterelnökséget nem is, de – egy jópontot mindenképp szerzett a gazdáinál. Az örömük persze (egyelőre) nem teljes, mert Sólyomnak még alá kell írnia törvényt, de szinte biztosra vehető, hogy ezt meg is fogja tenni a jó Laca – valószínűleg egy újabb elnöki ciklus fejében. Melyre háklis felesége miatt szüksége is van. Elkeseredni persze akkor sem kell, mert bármelyik magyar állampolgár megtámadhatja majd az új törvényt az Alkotmánybíróságon, amelynek tagjait időnként megszállja egy kis jóérzés és korrektség.

Több fronton támadnak Izrael fiai

Tegnap volt az évi ki tudja hányadik, de állítólag mind közül a legnagyobb hollókoszt-hepaj, amit még anno 2001-ben a Zsidesz vezetett be békés mindennapi életünkbe. De ők véletlenül sem a megszálló zsidók előőrse, ugye? Az is csak a véletlen műve, hogy ők a Likud testvérpártja. Azé a Likudé, amely a zsidók nagy fájdalmáról egy kis gázai bombázással volt kénytelen megemlékezni. Egyem a kis szívüket.

A blog.hu kötődését nem akarom állandóan felemlegetni (nem a faszt nem), de mégis időről-időre meglepődöm én naiv, hogy mennyi filo- és/vagy genoszemitát találni arrafelé. Az egyik legújabb „remekmű” a témában (gyk.: holokamu) itt található. Sokatmondó tény, hogy a blog neve Sárdobáló. Nem tudom, hogy viccesnek szánták-e, de nem az. Sokkal inkább helytálló. Az a csúcs, hogy a calam nevű kommentelőjük kamukauszt-kérdésben egy „nyilván elfogulatlan” cionista zsidó, Novák Attila véleményére hivatkozik.

Azonban a fentieket tegyük félre egy kicsit! Inkább megkérdezem; mi közünk van nekünk a zsidók gyászához? Ha oly’ nagy a fájdalmuk, miért nem megrendülten gyászolnak, ahelyett, hogy vérszomjas fenevadként vicsorognak ránk? Komolyan mondom, hogy leszarnám az egészet, ha a zsidrákok vennének egy-egy mécsest, és meggyújtanák a temetőben, vagy a számtalan emlékművük közelében. De ilyet úgyse fogunk látni, mert valószínűleg soha egyiknek sem veszett oda senkije, csak minket akarnak megbéklyózni az állandó bűntudatébresztéssel.

Tudtukra kell végre adnunk: (ahogy) ők nem kiválasztott nép, (úgy) mi sem vagyunk bűnös nemzet. Ha ezt képtelenek fölfogni, akkor viszont csinálunk nekik egy igazi soát. Nehogy má’ a farok csóválja a kutyát!