Mindössze két vezető muszlim testvér állt ki Palesztina és Hamász mellett: Naszrallah és Ahmadinezsád

A Hamász címere

Egyiptom vasárnap további katonai egységeket vezényelt a Gázai övezetet a Sinai-félszigettől elválasztó határövezetbe azzal az egyértelmű céllal, hogy megakadályozzák a zsidó terroristák gyilkolászásai elől menekülni próbáló palesztinok átjutását a testvéri arab ország területére. A földrajzilag nagy kiterjedésű arab világ megosztottsága, vezetőinek árulása, a cionisták és az Amerikai Egyesült Államok jóindulatának és katonai gyámkodásának elnyerése a titka Izrael katonai és diplomáciai sikereinek a zsidó állam 1948-as megalakulásától napjainkig. A korrupt arab vezetők nem, de az arab és a muszlim népek tömegtüntetéseken tiltakoznak a zsidó népirtás ellen.

Kalám fádi. Magyarul ez a gyakran használt arab kifejezés „üres, tartalmatlan, tettek nélküli beszédet” jelent. Talán ezzel a kifejezéssel lehetne a legjobban jellemezni azt a helyzetet, amely napjainkban is zajlik a Közel-Kelet egy parányi csücskében, a Gázai övezetben. Az Egyesült Államoktól és a nemzetközi zsidóság által már több mint hat évtizede zsarolt, sakkban tartott Németországtól kapott ultramodern fegyverzettel, egyenlőtlen feltételek és lehetőségek között Izrael embervadászatot folytat a Hamász tagjai, de valójában a teljes palesztin nép ellen.

Az Arab Államok Ligájának huszonkét tagországa van, amelyek óriási gazdasági és katonai erővel bírnak, de a szavakon, az ígérgetéseken, a „kalám fádin” kívül közülük egyik sem hajlandó konkrét segítséget nyújtani a palesztinai arab népnek, amelyet vezetőik nyilvános fórumokon szemforgató módon „es-sááb el-falasztíni es-sákíknak”, azaz „testvéri palesztin népnek” mondanak. Mint ahogyan a múltban sem nagyon segítettek a hazájuktól, otthonaiktól megfosztott, menekülttáborokba kényszerített palesztinoknak, most is csak a szóbeli tiltakozás erejéig jutnak el, de vannak olyan arab vezetők is, akik egyenesen a Hamászt okolják a zsidók által kivitelezett népirtásért.

Ezekben a napokban a faji felsőbbrendűségi tudattól motivált, erős nemzetközi hátszélnek örvendő izraeli katonai és politikai vezetés a terrorizmus elleni szent háború hazug jelszavával és az arab világ legfelsőbb politikai vezetésének hallgatása mellett irtóháborút visel a Gázai övezet lakosságának megfélemlítésére és likvidálására. Az arab világ politikai vezetésének kétszínűségére jellemző, hogy ezekben a drámai napokban a legnagyobb humanitárius és propagandisztikus segítséget a zsidók által szó szerint levadászott Gázai övezetbeli palesztinoknak egy nem arab ország, a távoli Irán nyújtja. Az egyszerű arab és muszlim emberek viszont ezekben a napokban Bagdadtól Rabatig tömegtüntetésen tiltakoznak a Gázai övezet palesztin lakossága ellen véghezvitt izraeli népirtás ellen.

Bejrútban is a Hamász mellett tüntetnek

Haszan Naszrallah, a perzsa Irán támogatását élvező libanoni Hizbullah vezetője mondta ki az igazságot tegnap az Al-Manár (Világítótorony) nevű síita televízióban. Naszrallah beszédében ugyanis többször hangsúlyozta: „A Gázai övezet ellen indított mostani zsidó népirtás kezdete óta eddig senki nem kérte a testvéri arab kormányoktól azt, hogy a vérontás megakadályozására fegyveresen avatkozzanak be az egyenlőtlen erőkkel vívott küzdelembe, de a politikai, diplomáciai kiállást és a tisztességes sajtótájékoztatást elvárnánk tőlük.”

Haszan Naszrallah azt is kijelentette az Al-Manár televízióban, hogy a Hamász felszámolása nem csak Izrael, hanem egyes arab államok vezetőinek is érdeke. A zsidók által véghezvitt mostani népirtás láttán ezek az arab politikusok, Huszni Mubárak egyiptomi elnöktől kezdve a megalkuvó Mahmúd Abbász palesztin elnökig, cinikus módon a Hamászt vádolják a történtekért. „Hát lehetséges az, hogy egy arab vezető az áldozatra, a sahídra (mártírra) hárítsa a felelősséget?” - teszi fel a költői kérdést a Hizbullah vezetője.

A zsidók előidézte pokolból menekülő gázai család

A nemzetközi hírközlő eszközök – beleértve természetesen a cionista zsidók bitorolta magyarországiakat is – ezekben a napokban azon siránkoznak, hogy a Hamász Kasszám-rakétákat lő ki az izraeli polgári lakosságra. Az igazság az, hogy senki nem születik terroristának, még a Hamász hívei sem. Csak vannak olyan népek, amelyek körében színre lépnek a megszállást, a szülőföld elrablását, az élettér kisajátítását elfogadni nem hajlandó csoportok. A vérszívó, a megszálló az ilyen csoportokat gyorsan elnevezi terroristáknak, amint a magyarországi bolsi zsidó propagandisták 1956 és 2006 magyar hőseit csőcseléknek. Ilyen „terrorista” és ilyen „csőcselék” a zsidó vérszívókat lerázni kívánó Hamász is.

Izrael először 1948-49-ben kergette ki tömegesen otthonaikból és szülőföldjükről a palesztinokat, majd az 1967-es, úgynevezett hatnapos háború újabb területhódítása nyomán. A Gázai övezetben, 1987-ben alapított Harakát el-Mukávámát el-Iszlámijjá (rövidítve: Hamász), azaz Iszlám Ellenállási Mozgalom népszerűségének és tiszteletének titka az ott uralkodó valóságban rejlik. A mindössze 360 négyzetkilométer nagyságú területen, a világ legzsúfoltabb pontján, egymillió 600 ezer ember él. Az itteni palesztinok szülei, nagyszülei előbb 1948-ban, majd 1967-ben menekültek ide a zsidó agresszió elől. A Hamász megalakulásától fogva népkonyhákat, kórházakat, jóléti és tanintézményeket tart fenn a lakosság számára, s ezzel együtt kiképezi a fiatalokat az izraeli megszállók elleni fegyveres harcra.

Nem terroristák azok az emberek, akik vissza akarják szerezni azt, ami az övék volt, s nem hajlandók tovább tűrni hazájuk, kultúrájuk és életterük fokozatos kisajátítását. Szép szóval a vérszívó, a faji alapon kirekesztő, rasszista megszállót nem lehet távozásra bírni. A történelemben ilyesmire még nem volt példa. A zsidók – és az őket kiszolgálók – természetesen terroristázzák, ha úgy tetszik, csőcselékezik ezeket a szabadságharcosokat, de ez a lényegen és a tényeken nem változtat. A Hamász más népeknek is példát mutat haza- és szabadságszeretetből.

Júszef el-Kudszi – Kuruc.info